Szerintem ezzel te is így vagy.
Hacsak, nem vagy pozitívan nyitott a világra, aki kíváncsi mindenkire és kurvára ráér, sehonnan nem késik el.
Ja nem, ha ezek a te chat-es tulajdonságaid, akkor te pont az vagy, akiről a bejegyzésem szól.
Tegyük fől, volt valamikor közötök egymáshoz. Nem olyan, komoly, amiben a kuki puncis lesz, nehogy arra gondolj, (Én amúgy majd gondolok ilyesmire is, mert egy hülye majom vagyok, akinek majdnem mindig a szexen jár az esze.) hanem, mondjuk, pár hónapig napi szinten, vagy hetente összefutottatok. Esetleg rövid ideig kollégák voltatok, vagy volt egy közös barátotok, aki bemutatott egymásnak titeket, de amúgy nem kerestétek egymás társaságát, mert... minek?
Aztán, eltelik néhány év, repülnek a hónapok, új ismerőseid lesznek, új élmények, régi arcok, akikkel nem vagy napi kapcsolatban, elfelejtődnek. Épp nem törlöd őket a barát listádból, mert sosem tudni, mikor lesz szükségetek egymásra, vagy milyen apropóból keresztezitek majd ismét egymás útját, ugyanakkor nem is nagyon foglalkoztok a másikkal, mert pont elég, amit - tíz éve nem volt feltétlenül ilyened - a közös faliújságon látsz a másikból.
Örülsz, ha sikerei vannak, de épp úgy nem kezdesz neki gratulálni, mint, ha éppen szomorú, akkor sem mész oda a tanácsaiddal, mert arra ott vannak a közeli, fontos ismerősei, rokonai, barátai. (Na, esetleg egy szomorú smiley-t - az igazi és megmagyarázhatatlan oximoron - koppintasz a megjegyzéséhez, és azzal le is tudtad a kötelezőt.)
Akkor tudod, hogy köszönni akar és majd kiböki, hogy mit szeretne.
Kiböki.
Kérdezgetni kezd, csupa olyasmiről, amiről másokkal sem beszélgetsz, hiszen nincs hírértéke, meg nem is szeretsz erről beszélgetni, mondjuk. Nem véletlenül találták ki az üdvözlési formulák rövid változatait: - Hogy vagy? Jól, és te? - Én is! - Akkor ebben maradunk!
Nem, nem.
Az illető tényleg kíváncsi. Valamiért téged talált meg, de bekérdez mindenkiről, akikkel közös metszéspontotok van.
- Hogy van a Zsazsi? - Hogy van a Petyusz? - Mi lett a Végnerrel? - A Kloti tényleg férjhez ment?
Csupa olyasmi, amire kapna választ, ha a.) jobban figyelné a többiek adatlapját, tevékenységi naplóját b.) megkérdezné az oldalon azokat, akikkel kapcsolatban a kérdés realizálódott.
De nem. Ő valamiért pont téged szemelt ki. Talán mert titkon szimpi vagy neki, csak annak idején nem akart veled szexelni. Most sem...
Talán, mert úgy ismer, mint akinek be nem áll a szája és imád másokról fecsegni. (Nem beszélgetni, mert a beszélgetés lényege, hogy akik csinálják, nem csinálnak mást, hanem egymásra figyelnek.)
Csak te nem azért vagy épp online, mert beszélgetni akarsz. Ha beszélgetni akarnál, nyilván te lennél az a fél, aki a beszélgetést kezdeményezné, gondolom. Te köszönnél először.
Én notórius nem beszélgető vagyok. Néhány kivételtől eltekintve - de ők egyébként valamilyen szempontból fontosabbak másoknál - nem vagyok oda a céltalan, meddő, közhelyes és unalmas pletykálkodásért, legalábbis, nem a neten keresztül, ha beülve egy sörözőbe le is guríthatok magamba valamit. Ha nem látom a másik reakcióit, gesztusait - értsd arcmimika, testbeszéd - olyan nagyon nincs kedvem pötyörészni a klaviatúrát. (Kivétel, ha én kezdeményezek. Ami ritka.)
Ha leülök a gép elé, van vele tervem. Másnak, hogy pofázzon, nekem azonban, hogy a baromságaimmal - amihez nem kell mással beszélgetnem - foglalkozzam. A blogjaimba írjak, átnézzem a levelezést, a játékokat lezavarjam - rém időpocsékoló, ám elkapott és egyik-másik játék ránt magával - és megnézzek három perc pornót. Annyi egyelőre elég, majd bővítek, ha lesz kivel nézni...
Nos, én ilyenkor nem kezdek bele semerre nem tartó beszélgetésekbe. Ne legyen illúziód, ha csinos nő vagy, a beszélgetésnek a szex felé kell tartania. Ha ezt az utat megvétózod, nagyon valószínű, hogy érdeklődésem irányodban hatványozottan... megszűnik. Persze csak akkor, ha ismétlem, nincs közöttünk egy erősebb, másmilyen kapocs, ami miatt mi szex nélküli beszélgetéseket szoktunk lefolytatni.
De az ilyen ismerősökkel egyébként sem szoktunk órákig a semmiről fecsegni, lamentálni, hanem lényegre törően megbeszéljük, amit akarunk és mindenki "halad tovább".
Egyébként sem hiszek abban, hogy férfi és nő között, hacsak nem barátok, kialakulhat egy semmiről szóló locsi-fecsiség. Ja, van ilyen férfi ismerősöm, de könyörgöm, ha dumálnál, akkor keresd őt. Mivel te szeretsz beszélgetni és emlékszel még, ki vagyok, akkor azt is tudod, melyik más ismerőseid voltak azok, akik a kék égről is képesek voltak negyed órás előadást tartani és melyik az az ismerősöd, aki nem rajong az ilyesmiért. (Segítek: Hát éééééén!)
Nem hiszem magamról, hogy érzéketlen pasas lennék, de egy idő után megválogatom, hogy az időmből - ami elvileg mindenkinek, még neked is drága - kinek adok többet, kinek kevesebbet.
Ha teszem azt, az illető, aki csevegne, a múltban megmozgatta a fantáziámat és uram botsáska, de esetleg szexuálisan is érdeklődtem irányába - ő meg rövid úton kosarat adott - elképzelhető, hogy mostanra semmilyen formában nem érdekel már.
Ez tőlem önzőség, de nézzük a másik oldalról:
- Az a nő, aki egykor kosarat adott, viszont több, más ismerősömnek nem, az a nő most miért épp velem akar csacsogni és nem azokkal, akikkel még esetleg szexelt is? Velük tényleg lenne közös témája. Sőt, akár annyi eltelt év után, ha olyan kurvára unatkozik, hogy nekem írogat, simán leszervezhetne egy replay-t azokkal a faszikkal, akikkel annak idején gyűrögette a lepedőt.
Én meg majd ráírok azokra a lányokra, akikkel én gyűrögettem.
Mondjuk, én ezzel is három perc alatt végzek...
...akár a pornóval.
Különvélemény:
Kivétel, ha szexelnél velem!
Akkor írj rám, egészen nyugodtan.
De ne csupán köszönj, hanem mindjárt kereken fogalmazd is meg, milyen ízű óvszert vegyek...
