Az a halálom... ...ha faszsággal etetnek

Mert van olyan is. Vannak olyan emberek, akik csak ők tudják milyen indíttatásból - mert hátsó szándék az biztos van, csak nem biztos, hogy eljutunk odáig - faszsággal etetnek másokat. Hogy ettől mit remélnek...

Kb. 17 éves lehettem, amikor anyám akkori élettársának a vegyeskereskedésében dolgoztam. Nem mindig volt meló, ezért a pulttal szemben egy állványra feltettek egy tévét, videót, hogy az unalmas órákat filmnézéssel lehessen kitölteni. Nyugis hely volt alapjában véve, nem is hozott elég forgalmat.

Egyik nap John Carpenter horrorfilmjét néztem, Stephen King tollából, a Christine című mozit, amikor a bejárati ajtó kinyílt és egy egyértelműen köztisztasági alkalmazott lépett be a boltba. Eljött a pultig, közben visszanézett a filmre is. Nem tudom már, mit akart vásárolni, italt, cigit, vagy valami kaját, de arra igen, hogy elkezdett ömleni belőle a hamis szó. Ugyanis ki tudja miért, de a filmmel kapcsolatban kezdett nekem faszságokat - direkt nem használok rá finomabb szót - mesélni.
- Jaj, ezt a filmet láttam ám. Itt forgatták Magyarországon - hazugság, mert az egész mozi Kaliforniában forgott - és ismerem azt a pasast, aki eladta a srácnak a kocsit - hazugság: Robert Blossom, amerikai színészt az életben nem látta a csávó, mivel a művész egészségügyi okok miatt nem utazgatott a nyolcvanas években a világban. 
- Aha. - bólogattam, mert akartam, hogy még kicsit meséljen, mielőtt elküldöm a picsába.
Ne felejtsd, a pult egyik oldalán egy 17 éves kölyök a másikon egy elvileg felnőtt ember, aki hülyének nézi a fiatalabbat.
- Ja, ja, a filmet amúgy itt forgatták a Hajógyári szigeten...
- Aha. - kb. két percet dumált össze meg vissza, amikor nem bírtam tovább. Tényleg feleslegesen rabolta csak az időmet.
- A filmet John Carpenter rendezte. - kezdtem sorolni az adatokat, amik a fejemben voltak. A pasi kissé befeszült és hallgatott. - Amerikában forgatták. Az öreg "csöves" egy hivatásos színész; Robert Blossom. A film címe Christine, Stephen King írta. A főszereplők Keith Gordon és John Stockwell. A film zenéjét is Carpenter szerezte. Amúgy annak a faszságnak mi az értelme, amit összehordott nekem?
A férfi sértetten hallgatott és elfelhősödött tekintettel örökre távozott az életemből, húzva maga után az egyik lábát és a kellemetlen szagot, amely a ruházatából áradt.
Sosem fog hiányozni, de néha eszembe jut, mert érdekelne, mi a lényege egy ilyen hazugságnak.
Mi a cél?
Mert kell, hogy legyen célja.
Vagy vannak emberek, akik szimplán szeretnek hirtelen ötlettől vezérelve hazudni egy tejfeles szájú fiatal kölyöknek?

Talán, szeretett volna kicsit felvágni, hiszen senki le sem szarja, hiszen "csak egy kukás". Pedig azzal nincs baj, ha valakinek van munkája, legyen az bármilyen.
A munka, a mondás szerint, nemesít.
Biztos azt gondolta, hogy majd megjátssza a nagymenőt a tökivel szemben, aki a pult mögött áll és semmi rálátása a világra.
Vagy bízott benne, hogy egy jó történetért meghívom egy szál cigire.

Sosem fogom megtudni.

De nem ő volt az egyetlen, aki már első megnyilvánulásaiban hazugságokkal - faszságokkal - próbált etetni.
Neked is biztosan volt már ilyen beszélgetésed az életben. Amikor valaki belekezd és te tudod, hogy kár az időért, amit a hallgatására szánsz, mert egy igaz szava nincs.
A baj csak az, hogy néha, amikor ezt szóvá mered tenni, még te vagy a "szar" ember.

Ezúton üzenem mindazoknak, akik valaha az életben egy tininek baromságokat hordtak össze, azzal a szándékkal, hogy fontosabbnak tűnjenek, mint amilyenek valójában: A kurva anyátokat!
Zavar?
Pedig azt hiszem, ő is hibás, hogy egy ilyen embert nevelt fel, mint te, faszságokat összehordó senkiházi.

Nem a hazugsággal van gond.
Van annak több változata, a kegyes hazugságtól kezdve a vicces kamuzásig.
Azonban van olyan hazugság, mint ez is; teljesen felesleges és azonnal önmaga farkába harapó hazugság.
Rosszindulatú, hátsó szándékot feltételező hazugság.
A védtelent fertőző hazugság.
Na, az ilyet tartsd meg az anyádnak.

(Elnézést, ha némi indulat ragadott el a témával kapcsolatban, de ha ma ott állna előttem az ember, biztos egyenesen elküldöm az anyjába. Miért? Amiért ő meg hülyének nézett. Egy kölyköt.)

Az a halálom... ...ha a friss újságomba beleolvasnak, előttem

Régebben volt ez a kis beidegződésem. Ma már nem vásárolok annyi újságot, hogy legyen rá mód, hogy előttem beleolvasson valaki. Általában, szegénység okán, havonta egy-két magazint engedek magamnak meg. Hol vannak a régi szép idők, amikor még volt annyi pénzem és felelőtlenségem, hogy olykor akár húsz különböző magazint, újságot, lapot, képregényt vásároltam magamnak, hogy abból informálódjam. Néha egyszerre többet is. Volt rá példa, hogy amikor többet vettem, a munkahelyemen kezdtem a szemlézésükbe.
Itt fordult elő, hogy egy-egy kolléga szerette volna elkérni azt, amelyiket épp nem lapozgattam.
Erre borzalmasan rosszul reagáltam.
Mondanám, hogy irigység, de nem egyértelműen az, hiszen, miután ha felületesen is, de átszaladtam egy lapon, már nem zavart, ha belenézett valaki, viszont, ha az új újságot még nem néztem meg, határozottan elzárkóztam tőle, hogy más tegye azt meg.
Lassan vagy gyorsan alakult ki bennem ez a részemnek egyértelműen nem pozitív hozománya?
Nem emlékszem, de megpróbálok rávilágítani, mi lehet a háttérben, hogy "Az a halálom, ha a friss újságomba beleolvasnak előttem".

Megveszel egy újságot, ami manapság nem filléres tétel. (Sosem volt az, hacsak nem egy napilap.) Az újságot előtted még nem nyitotta ki senki, így a pénzedért egy szűz lapot fogsz kinyitni és átolvasni. Valamit, ami még nincs "megtörve". Nincs benne zsíros ujjlenyomat, sem vétlen szakadás, sem elkenődés. Az illata is friss - néha kellemetlen - nyomdai illat vagy éppen szag. Kinyitod, beleszippantasz.
A tiéd.
Magadnak vetted.
Szeretnéd te először megtekinteni.
Ha veszel egy lemezt magadnak, azt sem adod előtte kölcsön pár napra, hogy a barátod meghallgassa előtted.
Ha veszel egy új kocsit, az első kőr nyilván a tiéd lesz. Te fogod felbőgetni a motort.és te fogod neki nyomni a pedált. Aztán, mikor a birtoklási vágy eufóriáját felváltja a tudatos és engedékeny éned, akkor talán átadod a kulcsot a másiknak, hogy kicsit ő is élvezze, amin te már túl vagy.

Egyszerűen ilyenek vagyunk; szeretünk birtokolni dolgokat.
Nem csak a tárgyat - újságot - magát, hiszen azért vettük, hogy meglegyen, hanem vele kapcsolatban az ius primum lectionem* azaz első olvasás joga is minket illet.
Ha kevés birtokolandó tárgyunk van, az ilyen apróságokhoz is ragaszkodni fogunk. Kivétel, ha szentek vagyunk és ezek felett állunk.
Én nem vagyok szent.
Alig van valamim.
Ha veszek egy filmes magazint, nem szeretem, ha valaki előttem néz bele, pedig pontosan tudom, hogy nem fognak az olvasott betűk eltűnni. Nem tehetek ellene.

Másik oldal:
Ugyanakkor szoktam vásárolni könyveket antikváriumban és milyen érdekes a pszichológiánk, hiszen, az nem zavar, ha korábban már más polcát díszítette. Egyszerűen tudomásul veszem, hogy a használt könyves boltban vásárolt könyveket előttem, többnyire, már kiolvasták.
Gondolom, tudat alatt ezt azért fogadom el, mert nem a könyv eredeti árán vásárolom meg, hanem az épp aktuális piaci ár alatt, tehát amolyan kedvezménnyel, mint másodlagos felhasználó, így meg belefér, ha nem én nyitottam ki először az adott könyvet.
Olyankor még egy-egy pecsétes ujjlenyomatot is hajlandó vagyok nagyvonalúan engedélyezni a korábbi tulajdonosnak. Igaz, ezeknek a könyveknek nem is szoktam az illatát/szagát olyan áhítattal beszippantani, mint amit először emeltem le a polcról, egy nem használt könyv esetében.

*Nem hiszem, hogy van ilyen kifejezés, de milyen jól hangzik már, ha tudományosan akarjuk megmagyarázni emberi gyarlóságainkat?

- Jogod van a kérdésben nem egyetérteni velem. Viszont nekem meg jogom van, hogy ne engedjem, hogy az eltérő véleményeddel beszennyezd az oldalamat.
Ezért nem tudsz kommentelni.

Ha esetleg szeretnél mégis írni nekem valamit, akkor ide küldd a témában az észrevételedet. Ha szépen fogalmazod meg és esetleg tetszik is, akkor felteszem a blogomba és megnevezlek, mint forrást.
De ahhoz nagyon el kell kápráztatnod, mert az a halálom... ha valaki még kommentelni sem tud stílusosan, de ez már egy másik blogbejegyzés.
e-mail: leszegett@freemail.hu

Az a halálom blog kezdetét veszi

Ismered a rigmust, amivel hazánk fiai kezdik panaszkodásukat egy helyzettel, szituációval kapcsolatban, hiszen másról sem szól az életünk, mint, hogy panaszkodjunk. Van is egy mondás, hogy miről beszél két magyar? - Egy harmadikról, aki épp nincs ott.
Mert ilyenek vagyunk.
Sír a szánk, hogy nem megy a szekér.
Egész nap képesek vagyunk másoknak panaszkodni, vélt vagy valós sérelmek miatt.
Miért?
Mert olcsóbb, mint egy pszichológushoz időpontot kérni és kibeszélni magunkból.

És mi a legolcsóbb megoldás?
Ha írunk róla egy blogot.
Kb. egy olyat, mint ez.

Neked is biztosan van olyan, ami bassza a csőrödet.
Valami, ami veled marad néha még akkor is, amikor ágyba bújtál és aludni készülsz. Valami, amivel reggel ébredsz.
Vagy egy apróság, ami mások szerint rossz szokásoddá vált. Vagy mások rossz szokása, ami szerinted neked kellemetlen, zavaró, idegesítő, stb.

Vagy valami olyasmi, amit, szerinted, mások meg sem értenének, csak legyintenének rá és esetleg téged néznek hülyének: - Ez téged izgat? Zavar? Tényleg ez a "halálod"?

Ebben a blogban választ kaphatsz mindenre, ami zavarhat egy embert.
Lesz, amivel egyet fogsz érteni és lesz, amivel annyira nem, hogy az meg téged fog idegesíteni.
Mert mind egyéniségek vagyunk, saját szabályrendszerekkel, kapcsolati hálókkal, etikai, morális és egyéb normák tudatos vagy az alatti beépítésébe a személyiségünkbe.

Ahogy öregszem, úgy kellett rádöbbennem, hogy nagyon sok halálom van.
És csak egy életem!

Szóval, mivel minden aprósággal nem fordulhatok szakemberhez, meg pénzem sincs arra, hogy valaki csendben üljön és olyan kérdéseket tegyen fel, amelyekre vagy tudom a választ vagy nem szívesen foglalkozom velük, marad nekem ez, hogy itt írok róluk.
A dolgokról, amik a halálom...

Ez lesz az én kis szigetem, ahova elvonulhatok dühöngeni.