Itt fordult elő, hogy egy-egy kolléga szerette volna elkérni azt, amelyiket épp nem lapozgattam.
Erre borzalmasan rosszul reagáltam.
Mondanám, hogy irigység, de nem egyértelműen az, hiszen, miután ha felületesen is, de átszaladtam egy lapon, már nem zavart, ha belenézett valaki, viszont, ha az új újságot még nem néztem meg, határozottan elzárkóztam tőle, hogy más tegye azt meg.
Lassan vagy gyorsan alakult ki bennem ez a részemnek egyértelműen nem pozitív hozománya?
Nem emlékszem, de megpróbálok rávilágítani, mi lehet a háttérben, hogy "Az a halálom, ha a friss újságomba beleolvasnak előttem".
Megveszel egy újságot, ami manapság nem filléres tétel. (Sosem volt az, hacsak nem egy napilap.) Az újságot előtted még nem nyitotta ki senki, így a pénzedért egy szűz lapot fogsz kinyitni és átolvasni. Valamit, ami még nincs "megtörve". Nincs benne zsíros ujjlenyomat, sem vétlen szakadás, sem elkenődés. Az illata is friss - néha kellemetlen - nyomdai illat vagy éppen szag. Kinyitod, beleszippantasz.
A tiéd.
Magadnak vetted.
Szeretnéd te először megtekinteni.
Ha veszel egy lemezt magadnak, azt sem adod előtte kölcsön pár napra, hogy a barátod meghallgassa előtted.
Ha veszel egy új kocsit, az első kőr nyilván a tiéd lesz. Te fogod felbőgetni a motort.és te fogod neki nyomni a pedált. Aztán, mikor a birtoklási vágy eufóriáját felváltja a tudatos és engedékeny éned, akkor talán átadod a kulcsot a másiknak, hogy kicsit ő is élvezze, amin te már túl vagy.
Egyszerűen ilyenek vagyunk; szeretünk birtokolni dolgokat.
Nem csak a tárgyat - újságot - magát, hiszen azért vettük, hogy meglegyen, hanem vele kapcsolatban az ius primum lectionem* azaz első olvasás joga is minket illet.
Ha kevés birtokolandó tárgyunk van, az ilyen apróságokhoz is ragaszkodni fogunk. Kivétel, ha szentek vagyunk és ezek felett állunk.
Én nem vagyok szent.
Alig van valamim.
Ha veszek egy filmes magazint, nem szeretem, ha valaki előttem néz bele, pedig pontosan tudom, hogy nem fognak az olvasott betűk eltűnni. Nem tehetek ellene.
Másik oldal:
Ugyanakkor szoktam vásárolni könyveket antikváriumban és milyen érdekes a pszichológiánk, hiszen, az nem zavar, ha korábban már más polcát díszítette. Egyszerűen tudomásul veszem, hogy a használt könyves boltban vásárolt könyveket előttem, többnyire, már kiolvasták.
Gondolom, tudat alatt ezt azért fogadom el, mert nem a könyv eredeti árán vásárolom meg, hanem az épp aktuális piaci ár alatt, tehát amolyan kedvezménnyel, mint másodlagos felhasználó, így meg belefér, ha nem én nyitottam ki először az adott könyvet.
Olyankor még egy-egy pecsétes ujjlenyomatot is hajlandó vagyok nagyvonalúan engedélyezni a korábbi tulajdonosnak. Igaz, ezeknek a könyveknek nem is szoktam az illatát/szagát olyan áhítattal beszippantani, mint amit először emeltem le a polcról, egy nem használt könyv esetében.
*Nem hiszem, hogy van ilyen kifejezés, de milyen jól hangzik már, ha tudományosan akarjuk megmagyarázni emberi gyarlóságainkat?
- Jogod van a kérdésben nem egyetérteni velem. Viszont nekem meg jogom van, hogy ne engedjem, hogy az eltérő véleményeddel beszennyezd az oldalamat.
Ezért nem tudsz kommentelni.
Ha esetleg szeretnél mégis írni nekem valamit, akkor ide küldd a témában az észrevételedet. Ha szépen fogalmazod meg és esetleg tetszik is, akkor felteszem a blogomba és megnevezlek, mint forrást.
De ahhoz nagyon el kell kápráztatnod, mert az a halálom... ha valaki még kommentelni sem tud stílusosan, de ez már egy másik blogbejegyzés.
e-mail: leszegett@freemail.hu
