Mert ilyenek vagyunk.
Sír a szánk, hogy nem megy a szekér.
Egész nap képesek vagyunk másoknak panaszkodni, vélt vagy valós sérelmek miatt.
Miért?
Mert olcsóbb, mint egy pszichológushoz időpontot kérni és kibeszélni magunkból.
És mi a legolcsóbb megoldás?
Ha írunk róla egy blogot.
Kb. egy olyat, mint ez.
Neked is biztosan van olyan, ami bassza a csőrödet.
Valami, ami veled marad néha még akkor is, amikor ágyba bújtál és aludni készülsz. Valami, amivel reggel ébredsz.
Vagy egy apróság, ami mások szerint rossz szokásoddá vált. Vagy mások rossz szokása, ami szerinted neked kellemetlen, zavaró, idegesítő, stb.
Vagy valami olyasmi, amit, szerinted, mások meg sem értenének, csak legyintenének rá és esetleg téged néznek hülyének: - Ez téged izgat? Zavar? Tényleg ez a "halálod"?
Ebben a blogban választ kaphatsz mindenre, ami zavarhat egy embert.
Lesz, amivel egyet fogsz érteni és lesz, amivel annyira nem, hogy az meg téged fog idegesíteni.
Mert mind egyéniségek vagyunk, saját szabályrendszerekkel, kapcsolati hálókkal, etikai, morális és egyéb normák tudatos vagy az alatti beépítésébe a személyiségünkbe.
Ahogy öregszem, úgy kellett rádöbbennem, hogy nagyon sok halálom van.
És csak egy életem!
Szóval, mivel minden aprósággal nem fordulhatok szakemberhez, meg pénzem sincs arra, hogy valaki csendben üljön és olyan kérdéseket tegyen fel, amelyekre vagy tudom a választ vagy nem szívesen foglalkozom velük, marad nekem ez, hogy itt írok róluk.
A dolgokról, amik a halálom...
Ez lesz az én kis szigetem, ahova elvonulhatok dühöngeni.
