Kb. 17 éves lehettem, amikor anyám akkori élettársának a vegyeskereskedésében dolgoztam. Nem mindig volt meló, ezért a pulttal szemben egy állványra feltettek egy tévét, videót, hogy az unalmas órákat filmnézéssel lehessen kitölteni. Nyugis hely volt alapjában véve, nem is hozott elég forgalmat.
Egyik nap John Carpenter horrorfilmjét néztem, Stephen King tollából, a Christine című mozit, amikor a bejárati ajtó kinyílt és egy egyértelműen köztisztasági alkalmazott lépett be a boltba. Eljött a pultig, közben visszanézett a filmre is. Nem tudom már, mit akart vásárolni, italt, cigit, vagy valami kaját, de arra igen, hogy elkezdett ömleni belőle a hamis szó. Ugyanis ki tudja miért, de a filmmel kapcsolatban kezdett nekem faszságokat - direkt nem használok rá finomabb szót - mesélni.
- Jaj, ezt a filmet láttam ám. Itt forgatták Magyarországon - hazugság, mert az egész mozi Kaliforniában forgott - és ismerem azt a pasast, aki eladta a srácnak a kocsit - hazugság: Robert Blossom, amerikai színészt az életben nem látta a csávó, mivel a művész egészségügyi okok miatt nem utazgatott a nyolcvanas években a világban.
- Aha. - bólogattam, mert akartam, hogy még kicsit meséljen, mielőtt elküldöm a picsába.
Ne felejtsd, a pult egyik oldalán egy 17 éves kölyök a másikon egy elvileg felnőtt ember, aki hülyének nézi a fiatalabbat.
- Ja, ja, a filmet amúgy itt forgatták a Hajógyári szigeten...
- Aha. - kb. két percet dumált össze meg vissza, amikor nem bírtam tovább. Tényleg feleslegesen rabolta csak az időmet.
- A filmet John Carpenter rendezte. - kezdtem sorolni az adatokat, amik a fejemben voltak. A pasi kissé befeszült és hallgatott. - Amerikában forgatták. Az öreg "csöves" egy hivatásos színész; Robert Blossom. A film címe Christine, Stephen King írta. A főszereplők Keith Gordon és John Stockwell. A film zenéjét is Carpenter szerezte. Amúgy annak a faszságnak mi az értelme, amit összehordott nekem?
A férfi sértetten hallgatott és elfelhősödött tekintettel örökre távozott az életemből, húzva maga után az egyik lábát és a kellemetlen szagot, amely a ruházatából áradt.
Sosem fog hiányozni, de néha eszembe jut, mert érdekelne, mi a lényege egy ilyen hazugságnak.
Mi a cél?
Mert kell, hogy legyen célja.
Vagy vannak emberek, akik szimplán szeretnek hirtelen ötlettől vezérelve hazudni egy tejfeles szájú fiatal kölyöknek?
Talán, szeretett volna kicsit felvágni, hiszen senki le sem szarja, hiszen "csak egy kukás". Pedig azzal nincs baj, ha valakinek van munkája, legyen az bármilyen.
A munka, a mondás szerint, nemesít.
Biztos azt gondolta, hogy majd megjátssza a nagymenőt a tökivel szemben, aki a pult mögött áll és semmi rálátása a világra.
Vagy bízott benne, hogy egy jó történetért meghívom egy szál cigire.
Sosem fogom megtudni.
De nem ő volt az egyetlen, aki már első megnyilvánulásaiban hazugságokkal - faszságokkal - próbált etetni.
Neked is biztosan volt már ilyen beszélgetésed az életben. Amikor valaki belekezd és te tudod, hogy kár az időért, amit a hallgatására szánsz, mert egy igaz szava nincs.
A baj csak az, hogy néha, amikor ezt szóvá mered tenni, még te vagy a "szar" ember.
Ezúton üzenem mindazoknak, akik valaha az életben egy tininek baromságokat hordtak össze, azzal a szándékkal, hogy fontosabbnak tűnjenek, mint amilyenek valójában: A kurva anyátokat!
Zavar?
Pedig azt hiszem, ő is hibás, hogy egy ilyen embert nevelt fel, mint te, faszságokat összehordó senkiházi.
Nem a hazugsággal van gond.
Van annak több változata, a kegyes hazugságtól kezdve a vicces kamuzásig.
Azonban van olyan hazugság, mint ez is; teljesen felesleges és azonnal önmaga farkába harapó hazugság.
Rosszindulatú, hátsó szándékot feltételező hazugság.
A védtelent fertőző hazugság.
Na, az ilyet tartsd meg az anyádnak.
(Elnézést, ha némi indulat ragadott el a témával kapcsolatban, de ha ma ott állna előttem az ember, biztos egyenesen elküldöm az anyjába. Miért? Amiért ő meg hülyének nézett. Egy kölyköt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése