Az a halálom... ...ha valaki ütőkártyának használja, hogy siet

Tegnap lementem a Primába, venni pár apróságot. Végül több doboz készétel lett belőle, de ezeknek a dobozoknak a vastagsága nem éppen megfelelő. A pénztárak felé sétáltam és már előre féltem, hogy szokás szerint gyorsan tolja majd a pénztáros a dobozokat rám, így mivel nem vittem kocsit, a pénztárnál kell jól és sietve eltennem a dobozokat, amikkel ezt lehetetlen megtenni, hiszen egyik-másik azonnal nyaklik, ha ráteszel valami mást. Szóval pakold el úgy, hogy az étel ne folyjon ki belőle.
Általában az utolsó négy pénztárat használják, ezért inkább előre mentem, hátha szerencsém lesz és kifogok egy kevésbé tömött sort. Be is álltam. Mögém egy hölgy.
A pénztáros meg kijött és szólt a hölgynek, hogy ha bárki beállna mögé, akkor jelezze neki, hogy bezárt a kassza.
Gondoltam is, milyen jó lesz a hölgynek, ha ezt majd egy kocsit toló külföldinek akarja elmagyarázni, mert ahhoz már szükséges idegen nyelvtudás. Ám, inkább a magyarokhoz kell...

Mikor már csak ketten voltunk, jeleztem a pénztárosnak, hogy technikai okokból - utolsónak akartam maradni a dobozaimmal, hogy kényelmesen pakolhassak - cserélek a hölggyel. A sor végén több embernek is jeleznem kellet, hogy ne oda pakoljanak. Jött végül egy roma nő, tipikus rosszindulatú, holló tekintettel.
- Elnézést, de ez a kassza bezárt.
- Jó, de én sietek!

Utálom, hogy sokan azt hiszik, hogy ezzel el van intézve minden és akkor már szintet lehet lépni.
Te is sietsz.
Én is sietek.
Mindenki siet.
Az előtte elküldött 10 ember is és azok is, akik épp ott voltak a boltban.
Utálom, mert akinek ez az egyetlen gondolata, amivel vissza tud vágni - SIETEK - az egy tipikusan az az ember, aki leszar másokat hasonló helyzetben.
Ő az, aki ha arról van szó, a te sietésedet magasról leszarja.
Mert Ő siet...

Ettől függetlenül folytattam a "beszélgetést".
- Siet vagy nem, ez a kassza be lett zárva.
Látom, hogy nyeli a dühét - persze, mert nem kapta meg, amit akart - s alig akar tovább állni.
- A korábbi tíz ember elsőre megértette. - fejeztem be a győzködést.
- Én is megértettem... - és eloldalgott, bár hallottam, hogy morog valamit.

Másik eset:
Tizenegykor nyitjuk az éttermet, de tízkor már jönne be a hölgy, gyerekkel.
- Elnézést, de még nem vagyunk nyitva.
- Jó, de a gyereknek vennék valamit enni, mert edzésre megyünk.
Szerinted, ha nem vagyunk nyitva, a plusz információ a gyerek edzéséről mennyiben gyorsítja meg a konyhán főzött ételek elkészülési idejét?
Ha tudja, hogy edzés lesz, miért nem készül reggelivel, otthon, kényelmesen?
Miért kapkod egy anyuka az utolsó pillanatban?
Miért egy étteremben?
Ezer pékség, szendvicses van nyitva olyan korán.

Kérdés: Miért sietünk annyira?
Miért sietünk állandóan?
Miért nem lazítunk kicsit néha és amikor vásárolunk, akkor épp nem sietünk?
Én szeretek szabadnapon sétálgatni a sorok között. Ha rajtam műlik, nem sietek. Egyenletes tempóban haladok.
Most épp olyan életet élek, hogy az megvár.