Sokan nem érzékelik, hogy bizonyos vendéglátós egységek igénylik, hogy az ott dolgozó lelkileg felkészüljön az adott napra, ami annyit jelent, hogy amíg a hivatalos nyitvatartás nem kettyen az órán, az amúgy odabent tartozkodó felszolgáló nem a tökét vakarja és azt várja, hogy beesen valaki egy pohár sörre, mert épp nem lát ki a fejéből.
Mint mi.
Nálunk pl. svédasztal van.
Tizenegykor nyitunk.
Kilenckor már bent vagyunk.
Nő benyitott kollégámra, kilenc után, mert nem zárta be a srác az ajtót.
- Még nem vagyunk nyitva!
- Akkor miért van nyitva az ajtó? - kérdezte meg a hölgy, felháborodással a hangjában. Sajnos nem tőlem, mert a válaszom gyors lett volna, hasonló felháborodással.
Ezúton közlöm önnel hölgyem, hogy...
a.) Semmi köze hozzá, de épp fingottam és szellőztetek.
b.) Klausztrofóbiám van. Nem is kicsi.
c.) Valójában azért nem zárjuk be az ajtót mindig, mert bármilyen fura önnek, aki életében nem dolgozott vendéglátásban, de az árut sok cég nyitás előtt szállítja a célállomásra!
Táráááá, milyen logikus már, nem igaz?
Nem is gondolná, egy átlagos háziasszony, akinek a vendéglátás nem sejtem miben merül ki.
d.) Jön a többi kolléga is dolgozni, ezért nekik kinyitom, mégse kopácsoljanak már az ajtón, kulcsot meg nem kap mindenki, mert a bizalom, az...néha... nem elég erős, hogy üzletkulcsot adjunk egy új kollégának.
Szóval, hol tartottam:
Néha, miközben odabent már készülődöm:
- asztalok letörlése, hamutartók elrakása
- evőeszközök kipakolás, asztalokra, tányéron, szalvétán (Hoppá, ez csak nem egy zsírfolt? Csapba vele.)
- tányérok előkészítése
- hűtőkbe bepakolás, átrendezés
- Van sütike!!! Na, azokat méretre vágni, berakni a sütihűtőbe.
- A szódás megint késik! Hogy lesz így szörp a menü mellé?
Nyílik az ajtó. - Nyitva vannak?
- Még nem, majd tizenegykor nyitunk.
- Addig nem lehetne inni egy pohár sört?
- Nemmészinnen?
Nos, neked úgy tűnhet, hogy én egy paraszt vagyok, mert egy órával nyitás előtt nem adok vizet a szomjas vándornak, aki belép az ajtón, félretolja a nem akadályversenynek odatolt széket vagy székeket, nem törődve azzal, hogy az utcafrontra szánt táblák és szőnyegek még ki sincsenek téve, a teraszon áll a bál én meg odabent épp söprök.
De gondolj arra, hogy életedben hányszor sikerült pénzt felvenned a bankból, nyitás előtt egy órával. Ha neked sikerült, akkor az kb. bankrablás, minden más esetben pontosan ragaszkodnak az órához.
Volt már példa, hogy bank, közért, videótéka előtt álldogáltam és az órámat figyeltem. Nem emlékszem, hogy bármelyik cég is előbb nyitott volna nekem ajtót és ott még alkudozni sem tudtam, mert az árut nem olyankor és ott viszik be.
Hol tartottam?
- Mellékhelyiség ellenőrzése, forró víz, vécépapír, felmosás, csapra egy kis vízkőoldó.
- Chafing-ek előkészítése, vizet bele és alá a denaturált szeszes tégelyeket, amik majd melegen tartják a készséget a következő kb. 4-5 órában. Ha jól számolod ki a mennyiségeket vattából és denszeszből, akár végig elég lehet.
- Takarítás az üzletben
- Elfogyott, elromlott, nincs kéznél megvásárlása. (Kenyér, tej, szalvéta, tisztító szerek, meg ami hirtelen kell nekünk vagy a konyhára. (Szaladj már ki vagy tíz kiló krumpliért, mert nem jött meg...))
- Padló felsöprése és felmosása, miközben valamelyik kollégának pont akkor kell pisilni.
Nyílik az ajtó. - Nyitva vannak?
- Még nem, majd tizenegykor nyitunk.
- De mi csak a vécét használnánk.
Nem értem, sokan miért gondolják, hogy ez afféle varázsszó lehet, ami azonnal széles mosolyt és széles karlendítést von maga után, hogy: - Kérem, ja, hogy a frissen felmosott, fertőtlenített vécét szeretnék kicsit összejárni és talán még, bár abban már reménykedni sem merek, de összefosni??? Hát akkor tessék szépen bejönni, mert ugyan nem vagyok nyitva, de minden vágyam, hogy amíg maga itt bent tartózkodik és leereszti amit le kell én ne tudjam a dolgomat csinálni, mert hülye lennék magát egyedül hagyni a vendégtérben, miközben nekem már szaladgálnom kell a konyhára, hogy felhordjam az ételeket. Természetesen még a 150Ft-os vécé használatot se tudjam számolni, mert a pénztárgépet még nem nyitottam meg, mivel a váltót is le kell előtte számolnom, amivel nyitni fogok. Szóval, jöjjön be és kulázzon, kérem!
- Tényleg?
- Nem. Menjen a buszpályaudvar nyilvános vécére vagy a mellettünk lévő gyros-oshoz.
- De ott ... - és kezdődik a kibaszott alkudozás, miközben nekem alig két órám van, hogy a hasznos fogyasztóvendégek számára tegyek valami értékelhetőt.
Mindezt miért?
Mert egy kurva étterem vagyunk, amiről úgy gondolják, hogyha van bent valaki, aki épp a teraszt söpri és mossa fel, az kibaszottul ráér velünk foglalkozni, hogy elmondja, mi lesz a mai menü, miközben még a szakács is csak tippel, miket ad fel, vagy azért mos fel, mert eltudja magyarázni, hogy a Vergecsörge utca merre van pontosan és a kisbolt, amit nemrég nyitottak benne, ilyenkor nyitva van e?
De lehet, hogy aki épp bejön az ajtón, csak egy kávét inna, tényleg csak egy apróságot, nem is zavar, de higgye el, hogy a kis kávé, nyitás előtt egy eszméletlenül zavaró apróság, mert az agyam nem azon van, hogy a tálcára tejet, cukrot, kiskanalat pakoljak, hanem a következő lépésen agyalok, hogy az alatt a kurva két óra alatt, mire kinyitunk, elkészüljek az összes telibe**** fa**** amit a ki*** vendégeknek a kedvére meg kell tennem.
- Nyitva vannak?
- Hát persze! Igaz, csak háromnegyed tizenegy van, de jöjjön be és álljon meg valahol középen. Hogy kerülgessem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése