Mert hangulatfüggő, hogy kivel és mennyire vagyok kedves. Meg nem vagyok képes négy tányérnál többet kivinni. Nincs is igényem arra, hogy felhalmozzak a karomra mondjuk 15-20 megpakolt tányért. Azt sem tudom, hogy balról kell e betenni az ételt a vendég elé
vagy nem. Az udvariassági formulákat sem ismerem, habár, amennyire követem az ilyesmit, az eltelt harminc évben is sok minden megváltozott a világban.
Szóval, jó pincér nem vagyok, csupán dolgozom a vendéglátásban. Kiviszem az ételt és italt, ám a borokról fingom sincs. Néha még az ételek is megviccelnek.
Belecsöppentem - 14 évesen - benne ragadtam.
Ha már választanom kellene, akkor az én világom a fekete mosogató...
Alkalmatlan vagyok amúgy a komoly vendéglátásra, erre igényem sincs és úgy vélem, ha egy esküvőn kellene helytállnom, rendesen elvéreznék, mert túlizgulnám - pánikroham lehet a megfelelő elnevezés - magam.
De van, akivel lehet együtt dolgozni.
Viszont, akiket rühellek és eddig nem nagyon lettem megcáfolva az évek során, azok a kb. vagy legtöbbször pont 18 éves - pluszminusz 1év - fruskák, akik az új generációs - értsd. valamikor a kilencvenes évek vége felé születtek - vendéglátást nyomják.
Azaz, pont alkalmatlanok rá.
A legtöbb figyelem zavaros. Látod rajta, hogy amit mondasz és alkalmazhatná a szakmában, arra képtelen odafigyelni.
A másik, amikor ő már azt tudja. (Mert otthon is csinálta, egyszer, hat évesen, esett az eső...)
Vagy, mert nyolc centis körme van.
Vagy, mert apuka, anyuka a segge alá tolt egy szép életet és valakinek bizonyítani akar, hogy képes megállni a helyét a munkában is, pórnép között.
De képtelen.
Mert figyelmetlen, érdeklődés mentes, tehetségtelen, részvétlen, stb.
Mert tizennyolc éves és leszarja a világot, hiszen benne a családja felépített már egy elképzelést, amely rögzült és úgy véli, az a nagybetűs "VENDÉGLÁTÁS", több se kell.
Hogy szép, fiatal, mosolyog, elveszi a pénz a fizető vendégtől, kasszíroz és azzal kész, nincs több feladat.
Ha pedig rákérdezel, hogy mit szeretne csinálni, akkor tele van tervekkel. Egyszerűen úgy képzeli és ezért kicsit arrogánsnak tűnhet, hogy pont üzletvezetésre termett.
Mert valahol - ki merem jelenteni - lusta is, aki papírokat akar tologatni és másoknak megmondani, mit csináljanak.
Csak ehhez elfelejtenek valamit és sosem fogják megtanulni:
- Azért kell a legalján kezdened és megcsinálnod a sok szart, hogy később pontosan tudd, hogy miket várhatsz el az emberektől, hogyan is bánj velük és ennek megfelelően jó, de minimum, ügyes vezető lehess.
Keveseknek adatik meg, hogy agyban ott legyenek és a semmiből indulva sikerre vigyenek egy felvállalást, üzletet, egy bármit.
Ha életedben nem dolgoztál keményen, miért képzeled, hogy neked erre van tehetséged?
Sokan vagytok.
Gondoljátok, hogy ti, mind, együtt, egy tehetséges generáció vagytok?
Csupa üzletvezető, főnök, irányító?
Anélkül, hogy a másik oldalról ismernéd az irányítást?
Példa:
Fiatal volt, húsi, kedves arccal, anya kedvence.
Első heteit töltötte a vendéglátásban.
- Moss fel, addig csinálom a többit.
Felmosott a helyiségben. Szánt rá vagy öt percet. Meg egyetlen vödör vizet. Nem emlékszem, hogy tett bele hypo-t.
Tanította rá valaki?
Ha rákérdezel, akkor persze bólogat. "Anyu megmutatta, hogyan kell!" - húzza el a száját, h rákérdezel.
De ez hazugság.
A legtöbb fiatal lánynak, akinek otthon gazdag szülei vannak, miért tanítanának meg olyan alantas dolgokat gyermekeiknek, mint egy egyszerű felmosás? Rosszabb esetben, maga anyu sem tudja a felmosóvizet elkészíteni, hiszen arra ott van Marika, az ötvenes bejárónő - akinek két lánya van, de ők tényleg megtanulták, hogyan kell takarítani - anyu pedig orvos, ügyvéd vagy valami flancos cégnél képvisel valami komoly posztot.
És már anyu sem jeleskedett a földi élet mindennapi poklában.
Mert nem volt rá szükség.
Akkor miért csodálkozom, hogy a lánya nem képes felmosni rendesen egy padlót.
Látta néha Marikát.
Talán még kedveli is a hölgyet és beszélgetett vele, amikor az a konyhában tett rendet.
Ettől ő maga alkalmatlan egy egyszerű feladatra.
Te pedig ránézel a padlóra és látod, foltosan szárad, koszcsíkosan.
Ha rászólsz, hogy nem sikerült, akkor megsértődik.
Mert otthon sosem szóltak még rá, ha nem volt képes valamit megcsinálni.
Mert azt megcsinálta helyette valaki.
Szóval húsi felmosott, de szarul, letörölte az asztalok felületét, de felületesen és minden új feladat előtt leült a vendégtérben a seggére, mert nem tudja - honnan tudná - hogy a pincér nem ül le minden pillanatban, hiszen annyi a munka, hogy sosem fogy el.
Te pedig bíztál benne, hogy ezen munkákat elvégzed, amíg ő szépen, akkurátusan felmos.
De az meg nem öt perc.
Nem is tíz.
Jó munkához, legyen bármilyen alantas, és egyszerű, idő kell.
- Kész vagyok.
- Már felmostál?
- Minek húzzam vele az időt. Gyorsan fel lehet mosni. - jelenti ki, mert nem tudja azt, amiről beszél.
Ezzel ráhagyod, mert ha lenne esze, akkor legalább elszöttyögött volna a felmosással, hogy teljen az idő, te pedig haladj a többi munkával.
Azonban ott a gond, hogy türelmetlen és utálja a munkát, ezért ami feladatot kap, azt is összebassza, miközben úgy érzi, hogy a gyorsaság egyfajta erény és plusz pontot érdemel a nem létező "Nap dolgozója" oklevélen.
Azután meg azt veszed észre, hogy mikor utána használod a porszívót, az el van dugulva némi vizes földdel, mert olyasmit szívott fel vele, amit nem szabad.
De ezt sem tudja, mert... nem szívta magába az anyatejjel.
Bezzeg fizetési igények, azok vannak.
Meg telefon a zsebben, amit percenként vesz elő, mert fontos ember.
Ha ő nem, akkor az anyja.
Az apja.
Vagy a kutyája, mert annak is van mobilja.
Te pedig kénytelen vagy feladni egy új hirdetést, mert a legtöbb tizennyolc éves, aki ezüstkanállal a seggében született, alkalmatlan rá, hogy embereket szolgáljon ki.
Mert csak abban élt és gondolkodik, hogy ő az, akit ki kellene szolgálni.
A világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése