2017. szeptember 25., hétfő

Az a halálom... ...hogy mennyire alkalmatlanok a fiatalok manapság.

Mármint munkára!
Mármint az étterembe.
Mert mostanra már nem az van, mint tíz éve, hogy vendéglátós minden második ember, aki állt két percet a a pult megett. Nehem!

Sajnos mostanra, kis országunkat - ha eddig nem tudtad volna: Magyarországot - elhagyták a valamire is képes vendéglátósok.
Ezzel nincs is baj!
Ha kint jobban keresnek és mg akarnak élni - ugyanakkor nem kívánnak adózni ennek a rabló politikai elitnek, amit kineveltünk - menjenek csak ki és sok sikert kívánok nekik!
Igazuk van!
Odakint, ugyanazért a szar munkáért legalább meg lesznek fizetve.

Viszont, üröm az örömben, hogy nálunk meg alig maradt használható ember.
Most már lassan egy hónapja próbálunk találni rendes kollégát. Kitettünk pár posztot és néhány papírlapot az ablakokra, rajta csalogató felirattal, hogy bizony, kell ember.

De a felhozatal eléggé vegyes.
Sajnos, úgy néz ki, eddigi tapasztalataink alapján, hogy alkalmas embert találni kifejezetten olyan ma, mint tűt keresni a szénakazalban.

Még eddig a legjobb ember egy ötvenes családanya, aki teherbírásával példát tudna mutatni sok mai fiatalnak.

A fiatalok?
Hogyan ne sértsük meg őket?
Néhány jó tanács fiataloknak, ha munkát kerestek:

- Szóval, ne legyen műkörmöd, mert egy étteremben nincs rá szükséged, de tényleg. Nem szépnek kell lenned, hanem ügyesnek, gyorsnak és nagy teherbírásúnak. Ha férjre vadászol, azt tedd máshol...

- Ha mondjuk szeretsz is olvasni, könyvet ne vigyél be a munkahelyedre. Ha azt hiszed, bárki azért fizet neked, hogy munkaidőben  - ami azt jelenti, hogy beérkezésedtől távozásodig - olvass, akkor neked valamelyik hírügynökségnél kell hírolvasónak szegődnöd.

- Ha mondjuk elszívtál egy cigit, utána legalább tegyél úgy, mintha dolgoznál. Mit? tudja a tököm, de legyél kreatív. Nem feltétlenül előny az, ha öt perc alatt összebaszod a kiadott munkát, hidd el. Van, amikor a gyorsaság plusz pont, de mondjuk, ha ablakot kell pucolnod, ott nem az számít, hogy milyen gyorsan maszatolod össze az üveget, hanem, hogy utána a megcsillanó fényben ne rajzolódjon ki se ujjlenyomat, se egyéb zsíros folt.

- Ha épp nincs tenni valód az étteremben, akkor se ülj le. Mert nincs olyan, hogy nincs tennivaló egy étteremben!!!
Akkor ülj le, amikor elfáradtál, ne akkor, amikor a segged akarod mereszteni. De ha nincs vendég, akkor elég nehéz csak úgy elfáradni. Tudom, mert magam is végig bírok állni nyolc-tíz órát.

- Ha leültél, majd felálltál, hogy a kollégád is leülhessen kicsit egy cigire, te már ne gyújts rá, vele egy időben. Miért? Azért, verjem bele abba az okos fejedbe, mert ez nem páros tevékenység egy étteremben, tudod? Amíg az egyik cigizik, eszik, vécén ül, addig a másiknak, ha ketten vagytok, rendelkezésre kell állnia a vendégek számára.

- Ha új vagy egy helyen, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne a munka. Ha meg nem érdekel vagy nem tudsz úgy tenni, mi a fenét keresel éppen ott? Ne raboljátok egymás idejét. Húzz a fenébe és add a helyed annak, aki dolgozni akar.

- Nem baj, ha nem tudsz valamit, de ne legyél rest kérdezni. Főleg, mivel nem tudod, mi az adott helyen a szokás.

- Ha kiadsz egy italt, ételt, ne kelljen már rád szólni, hogy írd fel az asztalhoz. Vagy tele vagy pénzzel és te akarod kifizetni?

- Van mobilod? Jaj, de izgi. Félre tudod tenni mondjuk úgy, hogy óránként maximum egyszer nézel rá? Vagy csak ha hívnak? Vagy te annyira fontos ember vagy, hogy percenként ellenőrizned kell valamit? Megértem én, hogy azon ér el anyu vagy apu, vagy húgi, vagy Ferike, akivel most épp szerelmesek vagytok, de a munkahelyed nem kaszinó. Amikor nem volt mobil, érdekes, elvoltak az emberek anélkül, hogy egy apró ketyerét basztassanak egész nap.

- Ha végképp nem tudod, mit csinálj, akkor csináld azt, kivétel ha nem szólnak rád, amit a veled együtt beosztott kolléga csinál, mert elvileg ő tudja, mi a dörgés. Ha nem is tudod csinálni, legalább figyeld meg őt munka közben és igyekezz belőle tanulni.

- Ha terveid hamarosan másfelé szólítanak, tényleg teljesen felesleges adott helyen rabolni az idődet. Sok étteremben nem átutazó vendégekre van szükség munkafronton, hanem megbízható, maradó emberekre, akik hosszú távban gondolkodnak.

- Ha már új emberként kezdenél dolgozni valahol, ne azzal kezdd, hogy te nem csinálod ezt, nem csinálod azt. Ki alkalmazna úgy, hogy már első alkalommal te akarod irányítani azokat, akik már letettek valamit az asztalra. Ha pl. egészségügyi problémák miatt nem tudsz 100%-osan részt venni egy brigád munkájában, minek akarnál a része lenni? Az nem baj, ha nem vagy tökéletes angolból, mert kisegítenek, de ha te azzal indítasz, hogy angolokhoz eleve ki sem mész, minek alkalmazzanak? Azért a két szép szemedért? Nagyon szép két szemnek kell ahhoz annak lennie...

- Ne akarj üzletvezető lenni húsz évesen más üzletében. Ahhoz, hogy tudd, mit várhatsz el másoktól, neked is végig kell járnod a szamárlétrát. Nincs olyan, hogy sima ambícióval te jó vezető legyél. Már csak azért sem, mert miért vívnád ki olyanok tiszteletét, akik már letettek valamit az asztalra? Ha valaki felajánlja neked, hogy üzletvezető legyél egy sikeres étteremben - vagy sikertelenben - az vagy valamelyik családtagod, aki hagyja, hogy monopolizzál a pénzével, vagy olyan, nálad feltehetően idősebb üzletember, aki ugyan kezedbe adja a gyeplőt, de hamarosan mást is. Mert mit tudsz felmutatni a fiatalságodon kívül, hogy te főnök legyél valakinek a pénzében, amiért nem te dolgoztál meg? Ne legyél már naiv.

És ezzel csupán a felszínt karcolgatom.

(Folyt. köv.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése